Csillagszülött

Mindenszentekre, Halottak napjára.

 

Mindenkiért egy-egy gyertya égjen! Kattints az alábbi linkre!

 

Fogadd tőlem ezt az üzenetet, barátságom, nagyrabecsülésem és együttérzésem jeléül, az eltávozott Szeretteid emlékére!

 

 

Ez a gyertya a  Családért és a Rokonokért lobogjon:

 

 

 

Ezek pedig a barátokért

 

 

 

Kérlek Téged, hagyd haladni ezeket a gyertyákat tovább, hogy Mindenszentekre eljussanak Mindenkihez!


 

" Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme.

  Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

 

Forrás: Szuromi Eszter

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1153&n=szuromieszter

 

 

 

Halottak napján IMA által a szívek összeérnek, és magasba emelik a Fénybe készülőket.

Egy út, amelyben a lélek hídján keresztül, újra lehetőséget kapnak a Fénybe megtérésükhöz.

Áldott legyen, ki ma és holnap, szívből jövő Imát mond halottaiért.

Áldást osztok felétek, ezzel az áldással segítsétek meg a lélek Fénybe távozását!

Gyújtsatok lámpást a szívekben, hogy minél többen hallják meg az üzenetet:

 

- Gyújtsd meg szíved lángját és sugározd ki azt, körbe – körbe….a végtelenségbe!

Ezáltal köréd gyűlnek a lelkek, akik elmenni készülődnek.

Segítsd meg őket tudatosságoddal!

Segítsd meg őket, hogy újra Fény gyúljon a lelkükben...

Most csak magadra figyelj, a szeretetre, az örökkévalóságra!

Emeld a rezgésedet, emeld a fényedet,…. a magasabb szférákba kapsz belépést!

Gyűjtsd őket össze szíved lángjával, és fényeddel emeld őket a Fénybe.

Imádkozz eképpen:

 

- Uram fogadd be őket, kik megtérni kívánnak a Fénybe!

Tisztítsd meg lelküket, engedd, hogy magasan szárnyaljanak, és a Fénybe HAZA találjanak!

Fogadd be őket Szent Fényeddel, hogy az Örökkévalóságban Veled egyet alkothassanak!

Vess véget az ő földi kötődésüknek, segítsd őket, hogy Hozzád megtérjenek!

Ámen.   (2008. november 01.)

 

„Élt egyszer egy anya, és gyermeke. Az anya teljes szívéből szerette ezt az egyetlen gyermekét, nélküle nem tudott sem élni, sem létezni.

Az Úr azonban nagy betegséget küldött a Földre. Ez a gyermekeket sújtotta, és utolérte ezt a gyermeket is, aki ágynak esett, és halálosan megbetegedett.

Anyja három nap és három éjjel virrasztott, és sírt, imádkozott szeretett gyermeke mellett, de az meghalt.

Ekkor hatalmas és kimondhatatlan fájdalom ragadta el az anyát, aki most egyedül maradt ebben az egész világban. Nem evett, nem ivott, három napon és három éjszakán át szüntelenül sírt, a gyermekét szólongatta.

Amint fájdalommal eltelve így ült azon a helyen, ahol gyermeke meghalt, szinte félájultan a fájdalomtól, és kimerülten a sírástól, csöndben kinyílt az ajtó.

Az anya megrettent, mert elhunyt gyermeke állt előtte. Boldog Angyalka lett belőle, mosolygott, - édesen, ártatlanul és gyönyörűen, - mintha megdicsőült volna.

Kezében azonban egy korsócskát tartott, amely színültig volt.

A gyermek megszólalt:

Drága anyám, ne sírj többet értem! Nézd, ebben a korsócskában a könnyeid vannak, amit értem ontottál, - A gyász Angyala gyűjtötte össze őket ebben az edénybe.

Ha csak egyetlen csepp könnyet is ejtesz még értem, kicsordul a korsócska, és akkor nem lesz nyugalmam a sírban, sem boldogságom az égben.

Ezért drága anyám ne sirass engem tovább, mert fölvétettem az égben, boldog vagyok, és az Angyalok a játszótársaim.

Ezzel eltűnt a halott gyermek, anyja pedig ettől fogva nem siratta, hogy ne zavarja nyugalmát és mennyei békéjét.”